A troll egy aberrált állatfaj, különösen, ha liberális. Embernek nem is nevezném az ilyet. Persze ezt csak indulatból írom, mert emberek ők is, még ha pszichopaták is. Emberi joguknak érzik, hogy másokat zaklassanak. Ebben lelik örömöket. Legalább két ilyenbe is beleszaladtam a blogbejegyzésem vitájában, hisz jellemzőjük, hogy csapatostul járnak, és adják egymás alá a lovat. S bár ismerem a fajtájukat, mégis beleestem a csapdájukba: hülye voltam, és töröltem őket. Nem kellett volna! Ezzel szereztem a legnagyobb örömet nekik. Annak örülnek, hogy a másik embert ki tudták billenteni a nyugalmából.
Beismerem, hogy hibáztam, ezért azzal kezdem, hogy a törölt kommenteket visszahelyezem a blogfelületre. Ezzel legalább bizonyítani tudom az alábbi fejtegetésemet.
A pszichopata trollokról
A troll egy súlyosan beteg ember, hiszen pszichopata. S mint olyan, neki is vannak emberi jogai. Nekem pedig kötelességem tűrni a jelenlétét, és elviselni a kötekedései. Do not feed the troll! – szokták mondani, és igazuk van. Ezért elnézést kérek, nem a trolloktól, hanem az olvasótól azért, hogy felkaptam a vizet. Nem volt helyes.
Helyette inkább azt kell mondani, hogy „Welcome back, kedves troll! Ne zavartassa magát! Csinálja csak nyugodtan, amihez kedve van! Elég nagy a blogtér, elfér benne.” Vagy Gyurcsány Ferenc stílusában csak annyit, hogy „Lószart Mama! Csak nem fogom idegesíteni magamat egy pszichopata miatt?”
Persze nevetségessé váltam, de ez legyen tanulság a számomra. Fölösleges volt egész éjjel szorgalmasan válaszolgatnom néhány a pszichopatának. Sajnos sokszor időben nem veszi észre az ember, hogy egy (vagy több) trollal áll szemben, és a jóindulatot megelőlegezve normális (értsd egészséges) vitapartnernek tekinti. A blogközösség érdekében nagyon jó volna, ha az ilyen pszichopaták valami megkülönböztető jelet viselnének (nem sárga csillagra gondoltam), amiből a vitapartner tudhatná, hogy klinikai esetről van szó, ha már az internetről nem lehet letiltani az ilyeneket. Persze ez is sértené a pszichopaták emberi jogait. Mert mint a vitában is elhangzott, Breiviknek is vannak emberi jogai. Az Index sem tudja megvédeni a bloggereket a pszichopata trolloktól, lehetetlent tőle sem lehet elvárni. Ezért nem tehetünk mást, el kell nézni saját magunk tévedéseit is, és meg kell tanulnunk feldolgozni az ilyen trollokkal kapcsolatos élményeinket is.
A cinikus véleményekről
A liberálfasizmusról szóló blogbejegyzésem totális kudarcba fulladt. De nem a trollok miatt, hanem mert egyetlen értelmes liberális vitapartner sem akadt az egy nap alatt négyezres olvasottságot elért blogbejegyzés vitájában, amelyben a hozzászólások száma meghaladta a 350-et. Ez a lehangoló. Érdemi párbeszédre esélyt sem látok a kettészakadt országban. Ahhoz ugyanis még a cinizmust is le kellene vetkőznie annak a kevés értelmes liberálisnak, aki létezik még Magyarországon.
A cinikus vélemény úgy foglalható össze, hogy a jövő realitása a neoliberális globális kapitalizmus, ez ellen nincs mit tenni, ez a szükséges rossznak tekinthető, kénytelenek vagyunk elfogadni. Vagyis gyakorlatilag a liberálfasizmus kialakulását tekinti ez a vélemény szükséges rossznak – anélkül azonban, hogy elismerné ennek a jövőnek a szükségszerűen fasiszta jellegét.
A cinikus véleményt az újbeszélő nyelvről magyarra fordítva lényegben elismeri, hogy a liberalizmus és a neoliberalizmus nem azonos nézetek, de úgy fogalmaz – természetesen cinikusan –, hogy a hétköznapi ember (a jóhiszemű liberális) azt sem tudja, mi az a liberalizmus, és nincsen semmilyen hite, pusztán elfogadja azokat a gondolati panelokat, amelyeket a reálpolitika (vagyis a neoliberalizmus) számára sugall. Ezzel kimondatlanul ugyan, de lényegében elismeri, hogy a liberalizmus csak egy kamuflázs (egy kamu), és nem vesz tudomást arról, hogy a neoliberalizmus nem lehetne uralkodó eszme a reálpolitikában, ha a sok jóhiszemű liberális nem rájuk szavazna. A cinikus vélemény tehát tagadja a jóhiszemű liberálisok felelősségét a szükséges rossznak nevezett liberálfasizmus kialakulásában.
A cinikus vélemény – eddig – érdemben semmit nem mondott arról, hogy milyen összefüggésben van a munkához való jog kérdése az emberi jogokkal. Így arról sem tudunk semmit, hogyan lesz élhető a jövő a neoliberális globális kapitalizmusban. Arról sem hallottunk semmit, hogy milyen lehetőségei vannak a polgári demokráciának abban, hogy beleszóljon az életünk alakulásába. Mindezek tisztázásában a pszichopata trollokkal kapcsolatos affér megakadályozott bennünket. Lényegében még arra sem volt lehetőségem, hogy kifejtsem, ezt a nézetet bizony cinikusnak tartom.
Itt tartunk tehát a blogvitában. Ha valakinek még kedve van hozzászólni, innen érdemes folytatni.