Végre valami olyasmit olvastam, amivel nem vitába szállni van kedvem, hanem tovább gondolásra érdemes gondolatnak tartom. A szerző Fricz Tamás politológus, a rövid ismertető a mandineren jelent meg, az eredeti cikk pedig a Magyar időkben olvasható Az új rend az elitokrácia címmel. Ahol kell, persze vitatkozom a szerzővel, de ez csak egyetlen kérdésben merül fel.

Jámbor András a Kettős Mércében egy vehemens cikket jelentetett meg Soros György és általa alapított Open Society Institute védelmében, melynek címe: A nagy, döbbenetes Soros-leleplezés. Mint ismeretes, hackerek feltörték az OSI szervereit és több mint 2500 fájlt szivárogtattak ki. Végre ezt is megértük! (Szivárogtathattak volna többet is!) Ennek kapcsán ismét beindult a „sorosozás”, meg persze Soros György védelme érdekében működésbe lépett az ötödik hadoszlop is. Ennek az ötödik hadoszlopnak az egyik tagja a Kettős Mérce, benne Jámbor Andrással.

Nem arról van szó, hogy valamiről tilos volna beszélni, hanem arról, hogy működnek valamilyen bennünk rögzült tabusító reflexek. Egy bloggernek nem lehet megtiltani, hogy valamiről vitatkozzon. Mégis működik egy olyan belső mechanizmus, amely tabukat emel, és lehetetlenné teszi a párbeszédet. Ehhez elég annyi is, hogy bizonyos dolgokról nincs kedvünk beszélni. Nem őszinte a problémamegoldó szándék.

És ha a liberális demokrácia, illetve a liberális jogállam valójában neoliberális, akkor ez nem azt jelenti, hogy illiberális? Mely szót itt abban az értelemben használom, hogy NEM liberális. Igyekszem nagyon tömören, de annál logikusabban fogalmazni. Teszem ezt pedig azért, mert az előző – kiemelt – blogbejegyzésem terjedelmét bírálatok értek. Bár megjegyzem, ez a posztom sem lehetne ilyen tömör, ha az előzményeket nem olyan részletesen fejtem ki.

A troll egy aberrált állatfaj, különösen, ha liberális. Embernek nem is nevezném az ilyet. Persze ezt csak indulatból írom, mert emberek ők is, még ha pszichopaták is. Emberi joguknak érzik, hogy másokat zaklassanak. Ebben lelik örömöket. Legalább két ilyenbe is beleszaladtam a blogbejegyzésem vitájában, hisz jellemzőjük, hogy csapatostul járnak, és adják egymás alá a lovat. S bár ismerem a fajtájukat, mégis beleestem a csapdájukba: hülye voltam, és töröltem őket. Nem kellett volna! Ezzel szereztem a legnagyobb örömet nekik. Annak örülnek, hogy a másik embert ki tudták billenteni a nyugalmából.

Bevett szokásom, hogy blogbejegyzéseimet tematikus blogokba rendezem, mert az írásaim gondolatisága egymásra épül. Így könnyebb az írásaim történeti áttekintése, és a logikájuk is jobban követhető. És nem utolsó sorban könnyebb hivatkozni az előzményekre is. Jelen esetben is ez a helyzet.

A láthatatlan pénzvilág című blogom is azért született, hogy abban levezessem, a pénzvilág hogyan hozza létre a saját fasiszta rendszerét, amit liberálfasizmusnak csak azért nevezhetünk, mert a liberalizmus a kamuflázs, a fedőeszme szerepét tölti be a neoliberális/neokonzervatív pénzügyi, gazdasági és politikai elit számára. Szó sincs itt semmiféle liberalizmusról, így a liberális érv is tökéletesen irreleváns, hogy a liberalizmus és a fasizmus egymást eleve kizárja. Az, ami nincs, nem zárhat ki semmit, itt pedig szó sincs sem humanizmusról, sem szabadságeszméről. A New World Order az egyetlen eszme, ami itt ténylegesen fölmerül, vagyis a szabadkőműves álom, hogy a világot egyetlen világkormány uralhatja.

Nemcsak a magyar, de a világpolitika is egyetlen kérdés körül csoportosul: vajon a világ jövőjét az egypólusú világrendben egyeduralmi szerepre törő Egyesült Államok fogja meghatározni? Vagy van más lehetőség is? Nemcsak a menekültválság utal erre a kérdésre, de magyar vonatkozásban van egy teljesen új és sajátosan magyar fejlemény is, a kormánypárti „sorosozás” és háttérhatalmak emlegetése, illetve ezzel kapcsolatban a „demokratikus” ellenzék és a mainstream liberális média egyöntetű felsorakozása Soros György mellett. Napjainkban ez a kérdés vált a kultúrharc legfőbb színterévé.

Néhány gondolattal egészíteném ki tegnapi cikkemet, mert akadt, ami abba nem fért bele, így is elég hosszúra sikeredett. De fontosnak tartom jobban megvilágítani, miért nevezzük a jelenkori polgári demokráciát a pénz demokráciájának, és miért beszélünk ezzel összefüggésben pénzügyi háttérhatalomról.

Az utóbbi napok slágertémája Orbán Viktor „sorosozása” és „háttérhatalmazása”. A mainstream liberális média és a Fidesz-párti média egyaránt ezzel a kérdéssel van tele. Ez ma az aktuális gumicsont, amin rágódni lehet. Hadd rágódjak tehát egy kicsit én is ezen a kérdésen, hogy vajon milyen politikai megfontolások vezérlik a „demokratikus” ellenzéket a feldobott kérdésen való rágódásban. Mivel baloldalinak tartom magam, az a kérdés kevésbé érdekel, hogy a „nemzeti” oldal miért kampányol ezekkel a fogalmakkal, hiszen a Fidesz teszi a dolgát, és úgy gondolja, hogy ezekkel a jelszavakkal tudja a szavazóit aktivizálni a kvótanépszavazásban való részvételre. Sokkal inkább érdekel azonban a kérdés, hogy van-e igazságtartalma ezeknek a jelszavaknak, vagy pusztán gyűlöletkeltésről van szó. Gondolom, abban mindenki egyetért, ha netán van igazság Orbán Viktor szavaiban, akkor nem lehet gyűlöletkeltéssel vádolni. Éppen ellenkezőleg, a gyűlöletkeltés vádja minősül gyűlöletkeltőnek. Cikkemben ezt az igazságtartalmat kísérlem meg keresni.