Nemcsak a magyar, de a világpolitika is egyetlen kérdés körül csoportosul: vajon a világ jövőjét az egypólusú világrendben egyeduralmi szerepre törő Egyesült Államok fogja meghatározni? Vagy van más lehetőség is? Nemcsak a menekültválság utal erre a kérdésre, de magyar vonatkozásban van egy teljesen új és sajátosan magyar fejlemény is, a kormánypárti „sorosozás” és háttérhatalmak emlegetése, illetve ezzel kapcsolatban a „demokratikus” ellenzék és a mainstream liberális média egyöntetű felsorakozása Soros György mellett. Napjainkban ez a kérdés vált a kultúrharc legfőbb színterévé.
A „demokratikus” ellenzéki álláspontot alapvetően jellemzi, hogy minden, amit Soros György csinál (vagy akár csinálhat), az csak jó lehet, és tiszteletre méltó. Aki pedig bírálni merészeli Soros Györgyöt, az csakis antiszemita lehet, és a szavaival burkolt zsidózást fogalmaz meg. A háttérhatalom emlegetését pedig a „demokratikus” ellenzék azzal próbálja nevetségessé tenni, hogy „összeesküvés-elméletnek” minősíti. Pedig, ha létezik összeesküvés, akkor az Egyesült Államok világhatalmi törekvése bizony az! A „New World Order” terve pedig nem pusztán fikció, hanem bizonyíthatóan létezik, melynek részét képezik a TTIP-tárgyalások és a kétsebességes Európa, az Európai Egyesült Államok létrehozásának tervei is. Ez utóbbiak valóságos tervek, hiszen már a médiában is lehet olvasni róluk. Ugye nem vonja kétségbe senki sem, hogy mindkettő neoliberális/neokonzervatív elképzeléseket tükröz? A kettő egyre megy, a lényeg az Egyesült Államok nagyhatalmi hegemóniája.
A piramis motívum az egydolláros bankjegyen
A bemutatott ábra a piramis motívumot szemlélteti az egydolláros bankjegyen a szabadkőműves okkultizmusra utalva. Távol álljon tőlem, hogy ennek bármi jelentőséget tulajdonítsak, mert még valaki összeesküvés-elméletekkel vádolna meg. Az ábra csak illusztráció az összeesküvés-elméleteket felemlegetők számára azt szemléltetendő, hogy az NWO eszméje régóta létezik. Viszont azt nem magyarázta meg még senki, hogy miért van ez a szimbólum a bankjegyen.
A liberális kamuflázsról
Föl lehet tenni a kérdést, hogy lehetséges az, hogy az Egyesült Államokban akár a demokraták nyerik az elnökválasztást, akár a republikánusok, az eredmény mindenképpen az, hogy a nagytőke akarata valósul meg? Kicsit „demokratább”, vagy kicsit „republikánusabb” módon. A kormány pedig kicsit neoliberálisabb, vagy kicsit neokonzervatívabb módon fog működni, lényegi különbség nélkül. Vajon az Egyesült Államokban minden választópolgár a nagytőke akaratát támogatja? Ebben nem a „háttérhatalom” keze van benne? Hiszen mindehhez elegendő, hogy az Egyesült Államokban a választásokat a kampánypénzek határozzák meg. Ehhez nem kell még összeesküvés sem. De ahhoz igen, hogy ezen a rendszeren ne lehessen változtatni. Az Egyesült Államokban ez így van már évszázadok óta, ők ezt nevezik demokráciának. Én nem hinném, hogy az.
A mi „demokratikus” ellenzékünk pedig ezt nevezi „nyugatos demokráciának” (lásd Gyurcsány Ferenc). Ez is a közönséges nyugatimádat megnyilvánulása ám! Persze nem különbözik ettől a „nemzeti oldal” demokrácia-felfogása sem, mert azt is a kampánypénzek uralják, csak éppen azokat a „nemzeti oldal” holdudvara dobja össze, de most csak az ellenzékről beszélünk. Az ellenzék pedig „liberálisnak” állítja azt, amit az Egyesült Államok felénk megnyilvánuló politikai elvárásai tükröznek, holott az eredendően vagy neoliberális, vagy neokonzervatív. Ugye emlékszünk rá, hogy ezen a kérdésen futott zátonyra a balliberális ámokfutás Magyarországon? Hiszen ők „balliberálisnak” állították be a rendszerüket, amely valójában neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát takart. Így indult el a magyar társadalom a teljes elszegényedés útján, és így jutott hazánkban a rendszerváltás zsákutcába.
Le lehet vonni a következtetést, hogy az Egyesült Államok neoliberális/neokonzervatív nagyhatalmi politikáját liberális kamuflázs alatt adja el a szervilis politikai elit. Ennek része az is, hogy az MSZP szocialistának nevezi magát, az is, hogy bármilyen újonnan megjelenő ellenzéki párt szociáldemokrata jellegű pártként aposztrofálja magát (lásd például 4K). De ennek direkt megjelenése, amikor a neoliberális politikusaink nemes egyszerűséggel balliberálisnak hazudják magukat, és letagadják, hogy a liberalizmus alapvetően jobboldali irányzat. Ezek mindegyike arra törekszik, hogy kisajátítsa magának a baloldaliságot, mert annak szavazatokban mérhető értéke van.
A piramis motívum a Pink Floyd lemezborítóján
Ugyanez a piramis motívum egy Pink Floyd lemezborítón. A szimbólumnak nem ez az egyetlen előfordulása ennél az együttesnél. Ez esetben sem tulajdonítok jelentőséget az okkultizmusra való utalásnak. De annak igen, hogy mit énekel David Gilmour, az nagyon is a tárgyhoz tartozó. A (neo)liberális szolgalelkűséggel kapcsolatban metaforikus jelentése van, ahogy Gilmour a birkák hangját utánozva béget. Akinek kedve van, hallgassa meg a Sheep című számot! Ráadásul, aki ért angolul, annak számára a dalszövegnek is van értelme. Az olvasót nem untatom vele.
Nem állítom, hogy a Pink Floyd dala a neoliberális szolgalelkűségről szó, mert vakhitű birkák mindenütt akadnak – oldaltól függetlenül.
A liberális kamuflázs a humanizmus eszméjére alapoz
A liberális kamuflázs célja a választópolgárok megtévesztése, hiszen a humanizmus egy nagyon szép és tiszteletre méltó eszme, és minden emberben létezik szabadságvágy is. Erre alapoz a neoliberalizmus akkor, amikor el akarja hitetni önmagáról, hogy a céljai nem neoliberális elveket takarnak, hanem a minden emberre jellemző szabadságvágy fogalmazódik meg bennük. De elég felismerni az ellentmondást, hogy a neoliberális globális kapitalizmus gátlástalan – immár – világméretű kizsákmányolást valósít meg, melynél hatékonyabb kizsákmányoló rendszer korábban nem létezett, hogy megértsük, ennek semmi köze nem lehet a humanizmus eszméjéhez.
Ahhoz nekünk semmi közünk, hogy az amerikai állampolgár az ígéret földjének képzeli a hazáját, és a szabadságvágyában a vadnyugat illúziója fogalmazódik meg. Európában azonban anakronisztikus jelenség akár a demokrácia, akár a liberalizmus amerikai eszményképét mintának venni. Ugyanis semmi köze nem lehet az európai jogállamisághoz a hatlövetűvel való öntörvénykezésnek.
Csak baleknak tudom nevezni azokat a naiv emberjogi liberálisokat, akik ezt a blöfföt beveszik, és bedőlnek a kamuflázsnak, hogy az amerikai neoliberalizmus/neokonzervativizmus a klasszikus európai liberalizmussal volna azonos. Ez a legpozitívabb kijelentés, amit róluk meg tudok fogalmazni. Mert olyan általános érvényű az egy táborba tartozás és a táborelvű összefogás a liberális oldalon, hogy az önámítást, a lelkiismeret elaltatását vagyok kénytelen feltételezni. Liberálisok sokasága meséli be magának, hogy a globális kapitalizmus nem is kizsákmányoló, és a dolgozó osztály, sőt a munkanélküli tömegek érdekeltek a tőketulajdonosok minél nagyobb profitjában, mert abból lesznek az új munkahelyek. Ráadásul ezen felül a sumákságot is fel tudom tételezni sokukról, hogy tudatosan tagadják le a neoliberális elveiket, mert ők maguk is tevékeny részesei a liberális választópolgárok megtévesztését szolgáló tömegmanipulációnak, azaz a kamuflázs terjesztésének. Ez utóbbi véleményem vonatkozik a liberális média jelentős részére, például az olyanokra, mint a Kettős Mérce.
Ahhoz, hogy a balek-vádat a jóhiszemű emberjogi liberálisok le tudják vakarni önmagukról, saját maguknak képesnek kellene lenniük elhatárolódni a neoliberalizmustól és mindazoktól, akik ezt a kamuflázst terjesztik. Ez nem az én feladatom, hanem az emberjogi liberálisok saját érdeke. De a kamuflázs olyan hatékonyan működik, hogy például még Tamás Gáspár Miklós sem képes elhatárolódni a neoliberalizmustól.
A liberális szolgalelkűség bukása Magyarországon és Európában
A magyar társadalom olyan mértékben globális kapitalizmus-ellenes, és a liberális szolgalelkű magyarországi politikai elit regnálása során olyan mértékben volt kontraproduktív, hogy ámokfutásuk a választópolgárnál kiverte a biztosítékot. A baloldali liberálisok (valójában neoliberálisok) nemcsak kitermelték magukból az ellenzéküket, de óriási többséggel hatalomra is juttatták azt 2010-ben, sőt 2014-ben ez megismétlődött. Ha ezt a fajta impotens szervilizmust a „demokratikus” ellenzék tovább folytatja, 2018-ban sem vár rájuk más.
A menekültválságnak köszönhetően ma már egész Európában ez a helyzet. Akár Magyarországról, akár Európáról beszélünk, ma már úgy fogalmazhatunk, hogy létezik az Észak-atlanti irányvonalat követő szervilis politikai elit, ugyanakkor mindenki más liberalizmus-ellenes, és velük szemben szavaz. És itt most azért nevezem általában liberalizmus-ellenességnek azt, amiről szó van, mert saját maguk a neoliberálisok nem hajlandók megkülönböztetni maguktól a liberálisokat. A liberálisok pedig önhibájukból belesétáltak ebbe a csapdába, hagyták magukat egy kalap alá összemosni a neoliberálisokkal.
Európai viszonylatban, ebben a folyamatban a menekültválság tölti be a vezető szerepet. Mivel egyetlen önmagát baloldaliként aposztrofáló (valójában álbal) párt sem képes hiteles és markáns baloldali választ megfogalmazni, ezért Európa-szerte a nemzeti oldal, sőt a szélsőjobb előretörése tapasztalható. A szervilis liberalizmus ennek ellenére ragaszkodik a magára vállalt humánus (valójában álhumánus, mert pusztán kamuflázs) szerepjátékhoz.
Valljuk be, nem is vallhatja be, hogy mindez csak szerepjáték, mert az egyenértékű volna a politikai öngyilkossággal!
Ugyanez a helyzet Magyarországon a liberális mainstream média által „sorosozás” és „háttérhatalmazás” ürügyén a közéletbe bedobott gumicsonttal kapcsolatban is, amin aztán lehet rágódni a végtelenségig – anélkül, hogy bárki bármi lényegeset mondana. Szó sem esik ugyanis arról, hogy a háttérhatalom az Egyesült Államok neoliberális/neokonzervatív köreiből kerül ki, ehelyett nevetségesnek minősítik még a kérdésfelvetést is. Ez az érvelés még logikát sem vonultat fel.
Sajnálatos módon egyetlen baloldali párt, egyetlen baloldali politikus sem akad, aki ne állna be ebbe a sorba. Még Tamás Gáspár Miklós is hallgat, pedig ő antikapitalistának vallja magát. Ennek az a rákfenéje, hogy valódi baloldali válasz ebben a kérdésben sem fogalmazódik meg, és emiatt válik lehetővé, hogy Orbán Viktor a Fidesz érdekeinek megfelelően manipulálja a közvéleményt. Illetve rajta kívül csak a szélsőjobb erősödik, mert egyedül a Jobbik fogalmaz meg rendszerkritikus választ a háttérhatalom kérdésében.
Globális kapitalizmus-ellenes egységfront sem létezik
Hiába globális kapitalizmus-ellenes a liberálisokon kívül gyakorlatilag az egész társadalom, ha ezen a téren sincs egységfront. Tamás Gáspár Miklós is az antiszemitizmust (burkolt zsidózást) emlegetőkhöz húz, mintsem megpróbálná megmagyarázni a közvéleménynek, hogy a globális kapitalizmus kritikájának semmi köze a zsidózáshoz, mert sem a neoliberalizmus, sem a neokonzervativizmus nem zsidó sajátság. Pedig mi sem volna egyszerűbb, mint erre rámutatni. De úgy tűnik, számára is sokkal fontosabb az emberjogi liberalizmussal való szellemi rokonság bizonyítása, mint a globális kapitalizmussal szemben az összefogás. Pedig nagyon jól tudja Tamás Gáspár Miklós is, hogy a globális kapitalizmussal szemben valóban eredményes csak az internacionalista összefogás lehetne. Hiszen például a görög újbaloldal kudarca is ennek hiányával magyarázható.
Internacionalista összefogás hiányában csak a hasonlóan nemzeti gondolkodású V4-ek összefogásáról beszélhetünk. A magyar radikális baloldal pedig kiállítja magáról azt a képet, hogy nem is létezik. És valóban lehetséges, hogy így is van. Egységes radikális baloldal valóban nincs Magyarországon. Van, aki a nemzeti oldalhoz csatlakozik, van, aki a liberálisokkal fúj egy követ. A tantusz azonban nem esett le senkinek a radikális baloldalon, hogy ezzel önmagunknak ártunk.
El kellene mondani a magyar társadalomnak azt is, hogy önmagában a globalizáció szükségszerűség, ahogy az Európai Unió is az. De ahogy az Európai Unió kérdésében is egy valóban baloldali Unióban volnánk érdekeltek, a globalizáció esetében is általában ez a helyzet. Nem lehetünk érdekeltek a neoliberális/neokonzervatív tőkeérdekek kiszolgálásában. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, hogy ne lehessen EU-ellenességgel vádolni bennünket.
Szerintem ehhez hasonló reális érvekkel jobban meg tudnánk védeni az európai eszmét és az európaiságunkat, mint az európai neoliberálisok érdekeinek kritikátlan képviseletével.
Az idegenszívű hazaárulásról
Ugye mindenki emlékszik még, Szigetvári Viktor az atv egyenes adásában hogyan vádolta Németh Szilárdot, a Fidesz alelnökét burkolt zsidózással? Többször megismételte a provokatív kérdését: „Kinek vagyok a gazdasági ügynöke? Kinek az érdekeit képviselem?” Én nem vonultam volna ki Németh Szilárd helyében, hanem elmagyaráztam volna, hogy az Egyesült Államok neolib/neokon nagyhatalmi törekvéseit képviseli idegenszívű hazaáruló módjára.
Félreértés ne essék, ahogy a burkolt zsidózás vádja hamis, ugyanúgy hamis a sugalmazás, hogy az Egyesült Államok neolib/neokon nagyhatalmi törekvéseit kritikátlanul kiszolgáló magyarországi szervilisek a Cion bölcseinek érdekeit képviselnék. Az Egyesült Államok nagyhatalmi törekvéseinek semmi köze a Cion bölcseihez, ilyesmit legfeljebb csak néhány szélsőjobboldali állít, viszont ilyen törekvések vitathatatlanul léteznek. És hogy a magyarországi „demokratikus” ellenzék kiszolgálja ezt a törekvést, szerintem az sem vitatható.
Hangsúlyozom, nem azért „idegenszívű” egy politikus, hogy netán zsidó volna (fogalmam sincs arról, hogy Szigetvári Viktor zsidó származású, vagy nem, nem is érdekel), hanem azért, hogy kritikátlanul kiszolgál idegen érdekeket, jelen esetben az Egyesült Államok érdekeit. Miért kell ezt magyarázni?
A kontraproduktív eredmény is lemérhető. A „demokratikus” ellenzék minél jobban tagadja idegenszívű hazaáruló mivoltát, annál jobban magára húzza ezt a minősítést.
A „demokratikus” ellenzék válaszreakciója a hazaárulás vádjára
Mivel a „demokratikus” ellenzék teljes érvkészlete kimerült, és nem tudja lemosni magáról az idegenszívű hazaárulás vádját, megkreálták ők is a „putyinozás” (meg az Ázsiához tartozás) vádját. Csakhogy elfelejtik, sokan úgy gondolják, hogy az egypólusú világrendben egyeduralmi szerepre törő Egyesült Államok nagyhatalmi törekvéseivel szemben a másik pólustól, Oroszországtól (és Kínától) számíthatunk segítségre. Ilyen alapon pedig senki sem vádolható orosz-barátsággal, mert a helyes diagnózis az Amerika- (és a globális kapitalizmus-) ellenesség. Úgy gondolom, hogy ez természetes következménye az átlagembernek a globális kapitalizmussal szemben táplált jogos félelmeire, és egyenes következménye a „demokratikus” ellenzék idegenszívű hazaárulásának.
Személyes véleményem, hogy ránk nézve a közvetlen (a nagyobb) veszélyt az Egyesült Államok nagyhatalmi törekvései jelentik, hiszen a világállam létrehozásának időpontja szinte karnyújtásnyira került. Az Európai Egyesült Államok létrejöttét egyesek egészen a közeljövőre, 2022-re datálják. Arról semmi kétség, hogy a TTIP szabadkereskedelmi egyezmény még ezt megelőzően meg fog valósulni.
Ezzel szemben úgy gondolom, hogy az orosz nagyhatalmi törekvésektől ráérünk még félni.
Még egy merész feltételezés
Mind az európai, mind a magyar liberális szervilizmus olyan mértékű impotenciát és kontraproduktivitást mutat, hogy akár iskolapéldának is nevezhetnék. Ennek alapján az a merész feltételezés is megfogalmazható, mintha mindez nem volna véletlen, hanem előre megtervezett.
Ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok Ukrajnában is a fasiszta szervezeteket támogatja. Hogy miért? Mert erkölcsi aggályai nincsenek, és a fasiszták a használhatók a legfőbb ellenséggel, Oroszországgal szemben.
Azt se felejtsük el, hogy a demokrácia-export milyen eredményre vezetett a Közel-Keleten. Ennek köszönhetően vált lehetővé az Iszlám Állam felfegyverzése a CIA és Kerry által.
Ez mind a két dolog erősen elgondolkodtató. Mintha az Egyesült Államoknak érdeke fűződne ahhoz, hogy Európát destabilizálja, és mindenütt a szélsőjobboldalt juttassa hatalomra. Hogy miért? Talán, mert a liberálisok túlzottan impotensnek bizonyulnak, és mert a szélsőjobb kormányok jobban hajlamosak a rendőrállamiság bevezetésére. Ami a globális kapitalista világállam, a New World Order szempontjából hasznosnak bizonyulhat. Ez is egy logikus feltételezés. A jelenkor legnagyobb szabású magyarjáról, a nagy manipulátorról, Soros Györgyről, a káoszpolitikusról, akinek az arca karvalyra, esetleg bagolyra hasonlít, simán el tudom képzelni mindezt.
Soros György fiatalabb korában
Minden esetre a jövő feladata kideríteni, hogy mi is az igazság Európa iszlám megszállása ügyében.
